Felszólítás a tized fizetésére.

Történt egy napon, hogy a tized fizetéséről hallottam egy történetet. Ezt követően napokon keresztül erős vágy volt bennem, hogy ha mindenben engedelmeskedni akarok az Úrnak, akkor nekem is kellene tizedet (vagy valamennyit) fizetnem.

Mivel akkortájt nagyon nehéz anyagi körülmények között éltünk, ez a dolog teljesen képtelennek tűnt a számomra. Ám, nem hagyott nyugodni a lelkiismeret, hogy nekem is fizetnem kell. Elkezdtem utána nézni a Bibliában, és több helyen is találtam felszólítást az adakozásra.

Ekkor az Úrhoz fordultam, és így érveltem:

-          Uram, Te most tényleg azt akarod, hogy fizessek tizedet? De miből? Uram, Te tudod, hogy a fizetésünk jelenleg olyan kevés, hogy még a megélhetésünkre is alig jut, hát akkor hogyan fizessek Neked ebből még tizedet is?

A következő válasz fogalmazódott meg bennem: „ Adjátok meg a császárnak ami a császáré, és az Istennek ami az Istené." Lk. 20,25

A „császár" sem kérdezi meg, hogy mennyi jövedelmed marad, és meg tudsz-e belőle élni, ő automatikusan elveszi az övét.

Hát épp ez az, - mondtam én - hogy a „császár" elveszi, és ami marad, abból hogyan adjak még Neked is Uram?! Ha több lenne, nagyon szívesen adnék.

Erre megint jött a válasz: - Hogyan tisztelsz engem? A feleslegedből akarsz adni?

-          Nem, nem Uram, - válaszoltam - igazad van! Én annál sokkal jobban szeretnélek tisztelni, mintsem, hogy csak a feleslegemből adjak. Ebben az esetben viszont csak azt tudom tenni, hogy amikor megkapjuk a fizetést, azonnal kiveszem belőle a tizedet, és a többit pedig beosztom, ahogy tudom. Azt, hogy ebből aztán hogyan jövünk ki a hónap végéig, azt nem tudom. De Te Uram, gondoskodó és hatalmas Isten vagy, és ha valóban ez a Te akaratod, akkor Neked ez nem jelent problémát.

Még ekkor sem voltam teljesen biztos magamban, hogy jól értem-e, valóban ez Isten akarata velem kapcsolatban? Ezért kötöttem egy egyezséget az Úrral. Azt mondtam: - Uram, én 3 hónapon keresztül minden hónapban félre teszem a tizedet. Ha mind a három hónapban kitartok a hónap végéig úgy, hogy nem kell hozzányúlnom ahhoz, amit félre tettem a Te javadra, akkor ez lesz a biztos jele annak, hogy ez a Te akaratod, és továbbra is ezt kell tennem. Majd így is cselekedtem.

Eltelt a három hónap és egyetlen egyszer sem kellett hozzányúlnom az Úr részére félretett pénzhez. Az Úr csodálatosan gondoskodott a hiányzó összegről. Közben megmutatta azt is, hogy hová fizessem be a tizedet.

A három hónap elteltével befizettem a félre rakott pénz egy részét oda, ahová az Úr mutatta. Egy kisebb összeg még maradt a szekrényben, amihez még hozzátettem a negyedik havi tizedet is. A befizetését azonban még halogattam. Valahol a szívem mélyén egyfajta biztonságot éreztem, ha volt valamennyi pénz a szekrényben. Még mindig féltem attól, hogy nem tartunk ki a hónap végéig.

A negyedik hónap vége felé még voltak kifizetetlen csekkjeim, és vártam, hogy az Úr adjon valami megoldást. De nem adott. Így a hónap végén kénytelen voltam elvenni azt a pénzt, ami a szekrényben lapult. Ez az összeg pont annyi volt, ami kellett a csekkekre.  Befizettem, de nagyon szomorú voltam és nem tudtam, hogy mire véljem a dolgot. Majd azt mondtam az Úrnak: - Uram, ezt most nem értem. Három hónapon keresztül gondoskodtál rólunk. Mindig megadtad, ami hiányzott. Most miért nem adtad meg, hogy be tudjam fizetni a csekkeket? Szomorú vagyok az miatt, hogy el kellett vennem azt, amit Neked szántam. Ekkor a következő válasz érkezett: - Azért vettem el tőled azt a pénzt, mert nem bíztál bennem. Csak félre tetted, de nem adtad oda. Nem hitted, hogy valóban gondoskodom rólad.  Hát erre nem tudtam mást mondani, csak azt, hogy: - igazad van Uram! Valóban ez a helyzet, kérlek, bocsáss meg nekem a hitetlenségemért! Ezen túl odaadom Neked mindig, ami a Tiéd!

A következő hónapban mikor megkaptuk a fizetést, kivettem a tizedet és egyből be is fizettem, majd azt mondtam: Uram, én most megtettem, a többi a Te dolgod! Következő nap elém került egy Ige is, mely így szól:

„Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem - mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok." Mal. 3,10

Ezt az Igét az Úr válaszának tudtam be, és teljesen megnyugtatott, és békességet adott a lelkembe. Már csak annyit mondtam: - Ámen! Úgy legyen! - Úgy lett, és azóta is úgy van. Ennek már több mint egy éve. Azóta egyszer sem szenvedtünk hiányt, sőt még tartalékolni is tudtunk már egy keveset. Az Úr mindig gondoskodik rólunk, és betartja amit ígért, ebben biztosak lehetünk.

„Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő."  5Móz 32,4

Az Úré legyen a dicsőség mindörökké! Ámen!

Márta.

2012.05.08.

Oldal: Biz.-Tized fizetés
Isten tenyerén! - © 2008 - 2024 - keresztenyelet.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat